Cliffhanger - blog finale?!
Eljött ez is: az utolsó blog bejegyzésem. Közel hét hónapig vezettem ezt a blogot, ami több, mint fél év. Ezalatt az idő alatt nem lettem sem jobb író, sem egy felkapott bloggoló. Egyesek szerint jól írok, míg mások szerint nem. Nem az volt a célom, hogy ezáltal kedveltebbé, vagy olvasotabbá váljak. [persze nem lett volna ez sem rossz] Csupáncsak az élményeimet, gondolataimat akartam veletek megosztani. És ha így nézzük, ez sikerült. Leírtam mindent –na jó, majdnem mindent- ami kikívánkozott belőlem. És most befejezem. Hogy miért?
Úgy érzem, eljött az idő, hogy egy picit újítsak. Mindentéren. A blog írás abbahagyásának több oka is van. Az első az, hogy nem szeretem azt a honlapot [blog.com] amiről jelentkezem. Másrészt fel kell töltődnöm. Rengeteg tervem van, és hogy valójában mik azok, az csak rám tartozik.
Miért most fejezem be?
Azzal, hogy véget ér a mai estével a nyaram [mivel holnap hazatérek], szeretném lezárni életem egy részét is. Na jó, ez picit nagyon nagy túlzás, mégis valahogy megszeretnék húzni egy vonalat. Nem leszek más ember, nem lesz kevésbé vicces, vagy okosabb. Csak lehet komolyabb. ^-^ Vagyis azon leszek, hogy valamilyen szinten megkomolyodjak. Lehet nem fog sikerülni, de elmondhatom: megpróbáltam.
Néhány adat, hogy mi is történt a www.risi92.blog.com –on, ezalatt a közel 7 hónap alatt.
Összesen 44 bejegyzést írtam, és 33 kommentárt kaptam, mindegyiket engedélyeztem! (ezaaaaaaaaz!:D) Volt 2000 mega szabadhelyem, és ebből 0%-ot használtam fel!!! (isten vagyok :D:D:D) A leglátogatottabb napomon 44-en voltak itt. (remélem, hogy engem nem számolt többször a számláló, mert akkor kb 30 :D) Ja és a legkevésbbé látogatott napon, mondanom se kell, hogy hányan voltak itt… (0!!! :DDDDDD) Végig egy kategóriában írtam, és nem kaptam egy spamot se! (erre mit léptek?!:D)
Egyébként a mai volt az utolsó estém itt lent a Balatonon, Dalmáék már elmentek és holnap reggel mi is hazafelé vesszük az irányt. Míra a búcsúzkodásnál elsírta magát. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire elérzékenyült, vagy csak műsírásról beszélhetünk. Picit szkeptikus vagyok vele szemben, de ez érthető. Aztán este elbúcsúztunk Liliéktől is. Nagyon fognak hiányozni. Annyira kár, hogy nem ott laknak ahol én. Áronékkal úgy néz ki, hogy végleg megszakadt a kapcsolat. Amit egy picit bánok, de az ember veszít el barátokat, azonban idővel újakat is szerez. Egyébként ők nem is voltak olyan hűűű de jó barátaink…
Összegezzük a 2009-es nyarat, mi is történt röviden?! Június végén lejöttünk, kis családommal. Rövidesen össze is állt a csapat. Elmentünk Tihanyba Mírával. Tesómmal két napot Pesten töltöttünk. Rengeteg helyre elmentünk az itteni csapattal: az egész déli partot bejártuk. Voltunk otthon 4 napot. Nagyon sokat voltam Mircivel kettesben, amik nem is voltak olyan gázos napok. Lilivel rengeteget nevettem. Nagyon sokat jártunk Lellére. Voltunk 3 fesztiválon. Voltunk Pesten a Harry Potter 6-on. Tillával csináltam egy „idő-kapszulát” szimbolizáló rugacsot, amit elástunk. Eszti nagyon keveset volt lent. Ugye a már említett tény; Áronék megsértődtek ránk… sajnos nem jogtalanul. Lebuktunk a vonaton, mert nem vettünk jegyet. Sátoroztunk. Rengeteget fürödtünk. Nagyon sokszor víziröpiztünk. Megismerkedtem pár jó fej emberrel. Tömegben tomboltunk, táncoltunk és minden ami ezzel jön. RENGETEGET NEVETTÜNK. Egyszóval nagyon jól éreztem magam!
Persze a helyzet nem ilyen fényes. A nyár elején megszakítottam Somával a kapcsolatot. Nem akartam ilyen drasztikusan, utána meg is bántam egy csöppet, de kaptam egy levelet, ami felnyitotta a szemem. [mégha aljas, gonosz dolog is volt] Néha olyan dolgokat teszünk, amelyeket nem lehet visszavonni. Ha tökéletes világban élnénk, nem beszélnénk meggondolatlanul, és nem tennénk olyat, amit lehet később megbánnánk. Nem tudom hogy mennyire gondolta(d) komolyan. Sajnos a mi világunkban, az emberek néha a saját kárukon tanulnak. Nagyon rossz érzés, mert még mindig kurvára hiányzik nekem, és ez nem is fog elmúlni, attól félek. Nem tudom hogy még olvasol-e, de itt üzenek, lehet utoljára. Minden fájó megjegyzés után, én mégis gratulálok hogy felvettek Egerbe, és remélem, hogy neked is egy óriási nyarad volt, melegen ajánlom hogy az iskolában jól teljesíts. Lehet hogy ez picit fura, mármint az, hogy olyan levél valamint, ilyen meg olyan elhatározás után ilyet írok, de ez azt hiszem a szeretet, ami nem mulik el olyan hamar. Ezért kívánok neked minden jót a továbbiakban! Kérlek ne utálj, márha még kérhetek ilyet. És tiszta szívből sajnálom, hogy megbántottalak
Nos, most hogy ez is megvolt, tényleg eljött a búcsú ideje. Megköszönöm a leghűségesebb olvasómnak, Dorisznak hogy szinte mindig reagált nekem egy-egy írásomra, és hogy ösztönzött arra, hogy írjak. Sajnos nem lettem (vagy lehettem?:D) valami olvasott személy, mivel a commentárok között nem igazán bukkant fel 3-4 néven kívül más illető. Én mégis élveztem ezt a blogos időszakomat, és ha még úgy adódik, és lesz kedvem, újra nekiállok, és rittyentek egy tuti blogot. Ígérem, értesíteni foglak titeket e.e